“A film alapötletét a nemzeti boldogság felmérés adta, amit a bhutáni kormány kivitelez, minden öt évben. A Boldogság Kutatóintézet felkér 70-80 boldogság-ügynököt, hogy mérjék fel a lakosság boldogság-indexét egy 148 kérdésből álló kérdőív segítségével a kormány számára. A holisztikus kérdőív kilenc területet vizsgál a lakosság életében a pszichológiai jóléttől kezdve a spiritualitáson át a közösségi tevékenységekig pontozzák az emberi tapasztalatokat és megéléseket. Nemcsak a materiális, objektíven mérhető adatokat kutatják, mint a magántulajdon, jószágok és háztartási cikkek, hanem a szubjektívebb faktorokat is, mint például az érzéseket és a mentális egészséget, amit nehéz számszerűsíteni. Az adatgyűjtés révén kapott statisztikai eredményeket megpróbálják beépíteni a törvénykezésbe és olyan fejlesztéseket indítványozni, ami még „boldogabbá” teszi a lakosságot. Ezen alapul a bruttó nemzeti boldogság koncepció, ami a bhutáni kormány fejlesztéspolitikai irányelve és Bhután egyik legismertebb védjegye.” (Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai)